Egy coaching folyamat végén/ I.

Egy coaching folyamat végén/ I.

Tegnap ismét lezárult egy coaching folyamat.
Ezek számomra a legértékesebb pillanatok, mikor láthatom a másik ember szemében az élő tüzet.

Ügyfelem - Anita- saját cégét vezeti jó ideje.
3 hónapja keresett meg, mert nem érezte jól magát a bőrében.
Elmondása szerint elkezdtek kicsúszni a kezéből a dolgok, és bizonyos helyzetek megoldása a langyos állóvíz érzetével nyomasztotta.
A közös munkánkban foglalkoztunk a játszma helyzetekkel, megnéztük masképp a döntéshozás, delegálás hogyanjait is. A motiválás művészete pedig erős önismereti alapokra épült.

" - Összefoglalnád pár mondatban, hogy mi változott nyár óta?
- Hú..:-)  Sok minden. Egészen máshogy nézek a cégre, a napi munkámra. Meghoztam a szükséges döntéseket, mert végre meg tudtam hozni, és engem igazolnak az eredmények. Tudom, hogy merre tartok, tiszta a kép előttem, és ez a legjobb! Érdekes és tényleg izgalmas, hogy játszma nélkül olyan egyszerű minden. Nem esem már kétségbe, valahogy magabiztosabban vagyok a helyemen..
- A helyeden vagy?
- Igen! Wow, de rég mondtam ilyet?!
- Hogy tudod ezt az állapotot megtartani?
- Hm. Tudod mi jut eszembe most? Hogy mindig azt kérdezted, mikor már minden lehetőséget elmondtam, hogy: és még mit lehetne? Elmondom, hogy azért párszor a kiakadás határán voltam ettől, de a végén mindig volt rá tényleg még egy gondolat, még egy ötlet, és sokszor ez bizonyult a legjobbnak.
- Köszönöm. Akkor lehet ez az egyik súgód mostantól?
- Igen..hogy mit lehetne még, mit lehetne máshogy? Már gyakorlom!:-) "

Köszönöm Anita, hogy megoszthattam!

Veres Paula